A szervezésben oroszlánrészt vállal a Mecsek Lándzsája, amely mecsekaljai férfiak baráti társaságából szerveződött lovascsapat. Céljuk, hogy közösségként ápolják és bemutassák az 1526-os mohácsi csata korszakának lovas harci kultúráját. A késő középkori hadszervezetben a lándzsa nemcsak fegyvert, hanem hadszervezeti egységet is jelentett: 4–6 fős lándzsákba tömörültek a területenként kiállított lovas katonák. II. Lajos hadseregében már évszázados hagyománya volt a könnyűlovas huszár hadviselésnek, amelynek fegyverzetéhez tartozott a kopja, a tárcsapajzs, a szablya és a különféle sújtó fegyverek (fokosok és buzogányok).
A csapat minden tagja lovasember, életük szerves részét képzi a lótartás, lóidomítás és lovakkal történő gyakorlatozás. Történész-régészként, lovasedzőként, patkolókovácsként és kézművesekként hivatásszerűen kutatják és rekonstruálják a korszak kultúráját: viseletük, fegyvereik, lovas- és tábori felszerelésük jelentős részét saját kezükkel készítik el.